 |
| Fotó: T.K. - újabb csokipapírok Anyák napjáról - vissza a családtól |
Az elmúlt napokban kaptam olyan megjegyzést, hogy "cukrosbácsi" vs. "csokisbácsi" (pedofília) az aki fiatalokkal és csokival foglalkozik az én koromban. Ez nagyon sértő számomra nézve, illetve szerintem mindenkire nézve, aki fiatalokkal foglalkozik idősebb létére. Az ifjúsági szervezetemet 12 éve alapítottam és nem azért, hogy cukrosbácsi legyek. Amikor a rosszakarók semmi mást nem látnak egy kezdeményezésből és negatív kritikával illetnek, akkor érzem igazán a veszélyét annak, amire vállalkoztam. Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy miért nem tudtam a Csoki Guinness-rekordot ennyi idő alatt befejezni - amit egy iskola akár egy nap alatt megtehetne -, akkor a válaszomban akár ilyen lehetőségeket is fel tudok hozni pl. mert elvették a kedvemet, túl sok irigykedő volt, nem volt elég kitartásom, cikinek éreztem kiállni az érdekemben stb. Azért mindezek ellenére - mielőtt külföldre megyek, akik kitartanak velem, azokkal mindenképpen megcsináljuk a rekordot - lehet az csak magyarországi, vagy Guinness-rekord is. Nem számít, hogy hányan és hány darab csokipapírt fogunk összegyűjteni, inkább az számít, hogy végre meglegyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése